Ez a hét valami "Ferge – most figyelj – teges!" (Megj.: Így jártam anyátokkal.)

Volt olyan pontja amikor azt éreztem, hogy ezt nem gondoltam át és túl sok a program. Fáradt vagyok, de valahogy vitt a lendület és minden menni akart a hét elején a saját útján. Semmi sem lett másként.

Hétfőre elolvastam a közös könyvet és részt vettem a könyvtári könyvklubon. Szabó Magda Freskót olvastuk. Nagyon-nagyon sokan voltunk. Sajnos a következőre már most látom, hogy nem fogok tudni elmenni. ☹

Kedden Földváron egy kertészeti előadáson vettem részt. (Megj.: A Kertész kertje.) Miklóst órákig tudnám hallgatni és sosem unalmas. Több előadásán is voltam már. A humora és ahogy magyaráz. Igazából mesélve tanít. Profi. Sikerült végre az eddigi két kiadványát is megvennem.

Szerdán volt egy szabad estém, de eljutottam végre a varrónőhöz. A nadrágot már két hetet hordozom a kocsiban.

Csütörtök volt a hét fénypontja. Nem azért, mert szabadságon voltam, hanem azért, mert szabadságon voltam és Szegedre mentem. Izgatottan szerveztem a programot. Nem tűpontosan, csak úgy köbö. Minden szegedi alkalom kicsit más. Egy ismétlődő pontja van: elmenni a Tiszához.

Hűvös volt reggel, de nem hideg. A szél sem fújt és úgy tűnt az előrejelzésben látott eső is elkerül. 9 után értünk oda. Laza sétával eljutottam az első állomáshelyre. Ez pedig az Emmarozs. Imádom, hogy Szegeden sok helyre tudok úgy bemenni, hogy ha azt mondom vegán vagyok azonnal több alternatívát is kapok és valóban vegán és valóban jó alternatívákat. Nagyon kedves volt a kiszolgálás és a lehetséges opciók közül egy kovászos kenyeres hummuszos szendvicset választottam, amihez marinált lilahagyma és sárgarépa volt a kiegészítés. Igazi brunch. 😊

A következő állomás kisétálni a Tiszáig. Beszívni a friss levegőt és élvezni az előbújó napsütést. Sokan siettek munkába, de alig lézengtek még a tereken. Ezután néhány órát múzeumlátogatással akartam tölteni. Kívülről már többször körbejártam és megcsodáltam ezt az impozáns épületet, de tudni akartam végre, hogy mit rejt. Több állandó kiállítást néztem meg és az ideiglenesen futó Sajtófotó kiállítást. Láttam fotókat, festményeket, természettudományos kiállítást gyönyörű növényi és állati elemekkel. A zöld Móra mesés volt és ötletesen interaktív. A legjobb dolog volt beiktatni ezt a programot. 

Ezután két tervem volt még és az eső még mindig nem esett. Lassan lépdelve sétáltam az ismerős utcákon. Megnéztem újra a Somogyi könyvtár épületét, a Dómot, folytattam az utam a sétáló utcán.

Terveztem meglátogatni Szabados Ági könyvesboltját. Elsőre - a bolt méretéhez képest persze -kissé zsúfoltnak találtam. Aztán mire levetettem a kabátom, szinte mindenki egyszerre távozott és rajtam kívül egy frissen érkezett csicsergős lány maradt ott. Miközben könyveket válogattam és átnéztem a teljes kínálatot velük megkávéztam és nagyon jót beszélgettünk. Ezúttal is köszi csajok! Ide is biztosan vissza fogok még térni legközelebb.

Mivel két óra elmúlt, úgy gondoltam ideje ebédelni. A kiválasztott Hummusbar utólag is jó választás volt. Hummus is SEXY! ;)

(Ha valaki olvasná ezeket a sorokat – bár mindent elvileg magamnak írok -, akkor tudatom, hogy Szegeden számos klassz hely van vegán opciókkal, de ezeken a napokon én gyalog közlekedek és egy így is kellően nagy, de korlátos határokkal rendelkező területet járok be.)

Ezután elkezdtem az origóhoz sétálni, vissza a kiindulási pontra. Közeli volt a hazaindulás ideje. Azért még az Emmarozsba visszamentem egy matcha lattéra, amit a teraszon leülve fogyasztottam el. Itt egy picit elkezdett szemetelni az eső, de végül az esernyőmet nem kellett kinyitnom.

(Megj.: Tudom, a fotón elég „gasztrobarbár” látvány a papír pohár, de nem tudtam mennyi időm van.)

Késő este értünk haza, de annyira feldobott ez a nap, amit magammal töltöttem szuper programokkal saját kedvem szerint, hogy szinte repültem. 😊 Nem tehetek róla és változtatni sem tudok vagy szeretnék rajta. Nekem nincs ennél szebb város. 

SZEGED BESZT EVÖR! <3

 Pénteken egy találkozóra mentünk Budapestre a kollégákkal. A közös ebéd jól sikerült, de az apropó kellemetlen volt. 4 nagyszerű csapattagtól búcsúztunk. Kipróbáltam viszont egy tapas bárt, egy spanyol éttermet, ahol eddig még sosem jártam. (Megj.: Pata Negra.)

A hétvégi 2025-ös Konyha kiállítás tervezett program volt végül az egyetlen módosulás, ami a férjem betegsége miatt elmaradt, de talán ezzel még ráérünk. A legfontosabb az egészség.

Tulajdonképpen nem is igazán a trendekre lettem volna kíváncsi, inkább csak praktikus ötleteket gondoltam nézni. A fejemben létezik egy konyhaterv, ami remélhetőleg a kettőnk elképzeléséhez is közelít majd. 😉

A kiállítás helyett viszont neki tudtam állni a kerti munkáknak, ami legalább akkora örömmel töltött el.