Eltelt egy újabb év. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor ezt az évet nem fogom aranykeretbe foglalni. Emlékezni is inkább csak tanulságok levonása miatt szeretnék azt hiszem.

Nem akarom azt sugallani, hogy semmi jó nem történt, de mint tudjuk a rossz dolgok, benyomások, érzések és emlékek sokkal erősebbek.

Tehát eljött a számvetés ideje.

Nem szoktam nagy fogadalmakat tenni, de azért van pár dolog, amin változtatni szeretnék.

Szeretném

• a megbocsátást és az elengedést gyakorolni a szüleimmel szemben,
• szeretném a jelenlegi belső gyászomat munkálni,
• szeretnék nyitottabb lenni a lehetőségekre és a hétköznapokat jobban megélni,
• szeretném nyitni a figyelmem a barátaim fele, hogy legyenek barátaim és azt mondhassam, hogy olyan barát vagyok, amilyet magamnak is kívánok,
• szeretnék nyitni a családom fele,
• szeretnék jobban kapcsolódni a férjemhez,
• szeretnék nyelvet tanulni, hogy forogjanak a kerekek,
• szeretnék sokat-sokat olvasni. 😉

Meg kell tanulni újra egymásra figyelni, őszintének lenni. Meg kell tanulni, hogy a gyűlölködés nem vezet semmi jóra és visszaszáll arra, aki adja. Hogy a mosolyokban annyi béke van és szelídség. Meg kell tanulni újra csendben lenni, elvonulni, önmagunkra időt szakítani, lehetőleg legtöbbet. Meg kell tanulni újra a szeretet nyelvét, az ölelést, a beszélgetést. Meg kell tanulni tisztán szeretni. Meg kell tanulni újra élni.

/Papp Ádám/