Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem az aranyló napsugaras meleg „vénasszonyok nyarát”, de talán még ennél is jobban szeretem amikor átfordulni látszik a téliesebb időjárás felé. Amikor megérkeznek a reggeli ködfoltok, vagy amikor a pára szitál.

Ma egy ilyen nap van. Vasárnap. Álmos szürke az idő, párába és ködszitálásba burkolózik a táj. Kint sétáltam reggel az udvaron köntösben a kávémmal. Mélyen beszívom a friss levegőt és érzem, ahogy megtelik a tüdőm. Érzem a lábujjaimon a hűvös nedves fűszálakat.

Csodás napindító.

Nálam a vasárnap a tervezés ideje. Ilyenkor már az új hétre készülök. Délelőtt megtervezem, hogy miket fogok enni a jövő héten, és elindítom az ételeket. Vannak amiket készre főzök, vannak, amiket nem teljesen.

Nem esik nehezemre, ez olyan folyamat, mint egy alkotás. Ritkán főzöm kétszer ugyanazt. Nem is nevezem el az ételeket. Ha valaki megkérdezi mit eszek, szeretem elmondani inkább miből készült. Egyébként a szókimondóbbak gyakran illetik a vegánokat azzal, hogy akkor miért nem eszed az eredetit. Miért kell lemásolni. Tehát ezek nem másolatok, hanem egyéni alkotások. 😉

Eszembe jut, régen anyu gyakran nyaggatott bennünket, hogy mit főzzön. Azt hiszem nekik is tervezni kellett volna. Nem lett volna talán olyan erőltetett, majd gyűlölt tevékenység. Én azt hiszem azóta szeretek főzni és azóta eszek igazán jókat, mióta vegán vagyok.

Ma is kipakoltam a hozzávalókat a pultra. (Egy-egy alapanyagot több ételhez használok fel és mindig megnézem milyen maradék van a hűtőben.) Egy csodás színes kavalkád, ami először káosszá válik ahogy hámozni és darabolni kezdek, majd letisztul a kész ételekben végül.

Elkezdtem vöröshagymát, fokhagymát pucolni, édesburgonyát hámozni. Elővettem a már bontott csicseriborsó konzervet, kápiát, mogyoróvajat, kókusztejszínt, paradicsomkonzervet … Készült egy nagyon finom édesburgonyás mogyorós leves, amit több nap fogok enni. Ahogy hűl az időjárás, egyre inkább kívánom a melegítő leveseket.

Készítettem növényitejszínnel, vörös- és fokhagymával, csiperkegombával egy szószt, ami a vasárnapi és hétfői ebédem lesz a levessel. Ebbe spenótleveleket szórtam és saját zsályát szedtem a kertben.

A maradék gomba és spenót egy részéből szerda reggel omlettet fogok készíteni. Továbbá készül még a héten vöröslencsés gombás spenótos töltelékkel töltött canelloni, amit körbevesz majd egy bársonyos paradicsomos bazsalikomos szósz.

Számos ötletem van még a hétre, több is, mint amit meg tudok enni. Majd az öcsém megérkezik egy kosár frissen szedett friss illatos laskagombával. :D (Óh gyönyörűség! Belőled mi legyen?) 

Még egy érdekes eset, ami a héten történt. Könyvtárba mentem kedden. Azon a napon amikor minden az amerikai elnökválasztásról szólt. Végre volt alkalmam elidőzni. Hosszasan sétálgattam a sorok között. Elhatároztam, hogy mindent megnézek, amire máskor nem lenne időm. Minden könyvbe beleolvasok… Így került a kezembe Helga Flatland Egy modern család című regénye. Először elolvastam a hátlapon szereplő szöveget, majd szokás szerint felcsaptam, hogy elolvassak egy oldalt, egy bekezdé

A könyv a 123. oldalon nyílt ki és elkezdtem olvasni az oldal közepén levő bekezdést, majd hangosan felnevettem.

„Egy hideg novemberi estén találkoztunk Ellennel és H°akonnal egy kávézóban a Toyen negyedben. Arra a hírre ébredtünk, hogy az USA-ban Donald Trumpot választották elnöknek …”