A hétre esőt jósoltak. Bármilyen is, bármennyi is, legyen. Nagyon fukarul bánik velünk a Teremtő az elmúlt években, már ami a csapadékot illeti.

Ebben az évben – ha a telünk nem is volt igazi tél -, a tavaszunk úgy tűnik eddig igazi tavasz. Nem berobban, hanem szépen lassan indul be a természet, ezzel együtt a ház körüli munkák is.

Ha a boldogság a kertben terem 😉, akkor határozottan állítom, hogy az izomláz is.

Március első hétvégéjén – amikor a konyha kiállításra terveztünk menni, de a férjem betegsége miatt elmaradt – két napot töltöttem már azzal, hogy az évelőket elkezdtem visszavágni, a virgonc gazokat eltávolítottam. Mindent szemre vettem és megnéztem.

Számba vettem az előttem álló feladatokat és adtam még időt a természetnek arra, hogy lassan ébredezzen.

Nagyjából itt a kerti munka véget is ért a hónapban, mert vagy betegek voltunk, vagy esett az eső, vagy mindkettő párhuzamosan.

Ezt a posztot március utolsó hétvégéjén fejezem be. Most is esik, és valószínűleg a hétvégén végig kitart.

Az időjárás határozottan tavaszi. Mármint az a fajta klasszikus tavasz, amikor hűvös van még, lassan melegszik fel az idő. Ezzel együtt lassan indul be az élet a kertben. Minden nap más meglepetést tartogat nekem. Ahogy végig sétálok a kávémmal, vagy csak úgy kíváncsiskodva hol itt, hol ott fedezek fel egy új hajtást, kibúvó rügyet. Nem kell rögtön rövidnadrágra vetkőzni, lehet kint ücsörögni kabátban és hallgatni a madarakat. Minden nap többen vannak és szebben énekelnek. Örülök, amikor a Merlin Bird segítségével rájövök, hogy visszatértek az örvös galambok, vagy a rozsdásfarkúak. Új társak a kórusban a cinege félék, pintyek, feketerigó, vörösbegy zöldike mellett. 

Gazdag a kertem. Gazdag vagyok. :)

(fotó forrása: saját)