Éppen a nemzetközi nőnapon egy elképesztően jó programon vettem részt. Kovászos kenyeret készítettünk.

Közöttünk élnek azok az emberek, akik a régi időkben olyan hétköznapi tudást birtokoltak volna, amire senki fel nem kapja a fejét, vagy alap elvárás lehetne. Például egy lány ne menjen férjhez addig amíg nem tud kenyeret sütni.

Ebben a túlpörgött, urbanizált és személytelen világban azonban fontos lelassulni és figyelni ezekre az emberekre és ezekre a lehetőségekre. Akkor is, ha ezt nem tudod csinálni a hétköznapjaidban, de persze jó lenne.

Szóval egy ilyen csoda helyen voltam, egy ilyen csoda nőnek a vendégszeretetét élveztem szombat délelőtt.

Az érkezés kicsit kalandos volt 😉, de a megérkezés ámulat. A kicsi utca hosszan befele nyúló szűk udvara egy kis saját univerzum. Ennek a szorgos nőnek és a férjének a saját kis birodalma. (Megj.: Palinak hála friss forrásvizet használhattunk a kenyér készítése során.)

A műhely nagyon autentikus, mégis modern. Csupa vidámság és pozitív rezgés járja át. Az egész hely olyan aprólékosan ki van találva, mégis olyan természetes és magától értetődő. Rita konyhájában egy teljes más világban töltöttük el ezt a néhány órát, mialatt minden elmagyarázott, türelmesen megmutatott és segítette a kezdeti darabos mozdulatainkat.

Az ismerkedés utáni első lépés volt, hogy betettünk sülni egy előkészített kenyeret, hiszen Rita arra is gondolt, hogy a munka végén a kis amatőr pékek majd nagyon éhesek lesznek, és lássanak egy kész terméket is. Előkészített nekünk egy sült hagymás kenyeret, aminek az illata belengte a délelőtt folyamán az egész műhelyt.

Majd az általa szintén előkészített (autolízis) kezdeti tésztához hozzátettünk néhány alapanyagot és amíg annak pihennie kellett teáztunk, kávéztunk és kuglófot ettünk. Mondhatom, hogy a legszebb porcelánját vette elő erre az ünnepi eseményre és a Folly arborétum ginko teáját ihattuk mellé hatalmas fahéj rudakkal keverve, vagy egy habos kávéval elkísérve.

A munka azonban folytatódott kis szünet után és szépen mentünk végig a folyamaton szóban és tettben egyaránt. Mindenki mindent kipróbált, megnézett és megtanult.

A tészta folyamat egyik pihenős szakaszában készítettünk két kencét is az ebédhez. Tehát nem csak a kovászos kenyér készítésének csínját-bínját sajátíthattuk el, hanem további receptet is tanulhattunk és fortélyokat leshettünk el.

Készült egy vörösbabos füstölt tofus mártogatós és egy fokhagymás házi sajtkrémes kence.

Amikor a kenyerünket előkészítettük a végső szakaszba, akkor leültünk falatozni. Előkerültek még zöldségek és füstölt szarvas sonka is. Végre megvágtuk a reggel kisütött kenyeret is.

Nagyon gyorsan röppent el ez a néhány együtt töltött óra, sőt egy picit ár is húztunk. Nem csak az ígért tudást, a másnapi sütésre előkészített kenyérkét vittük haza, hanem kellemes emlékeket, új ismeretségeket és mindenki egy hatalmas csokor turbolyát és babér csokrot is.

Az izgalom másnap még inkább fokozódott – ha lehet még fokozni -, amikor otthon sütöttük ki az általam előkészített kenyeret.

Én egy fantasztikusan sercegős aszalt paradicsommal és sült hagymával laminált cipót készítettem.   

Köszönöm neked az élményt Rita! Biztosan nem utoljára találkoztunk.

(Megj.: 1-6. sz. fotók forrása Rita konyhájából Facebook oldal.)