A napokban fejeztem be Helga Flatland Egy modern család című könyvét. Ritkán kerül a kezembe skandináv írás, vagy ritkán nézek skandináv filmet. Kicsit furcsák, de az eddigi tapasztalatok alapján érdemes lenne gyakrabban időt szánni rájuk.

Helga Flatland norvég származású. Ezt a regényt 2017-ben írta és számos nyelvre fordították. Norvégiában több mint 50 ezer példányban kelt el, és nemzetközi siker lett.

A történet középpontjában egy család áll, és a kiindulópontja az, hogy a szülők bejelentik a válásukat az apa 70 éves születésnapi vacsoráján 40 év házasság után.

Láthatjuk azt, hogy a családnak addigi biztos központot adó szülők és szülői ház hogyan málik szét. Végig kísérhetjük a személyes csalódásaikat és megismerhetjük a család történetét. Könyv az összetartozásról, a függetlenségről és arról, hogy mit is jelent valójában a család.

A cselekményben a három gyerek szemszögéből, elmeséléséből ismerhetjük meg a hétköznapjaikat, az egymáshoz való viszonyukat. Kibontakozik, hogy ugyanazt a dolgot mennyire másként látják, hogy mekkora kincs a kommunikáció. Főleg, ha nem jó, vagy nincs.

Alapvetően nehéz olvasmány. 

A szövegezés sorai viszonylag apró betűsek, a sorok sűrűn szedettek. A szöveg tördelése és a nem valós – gondolatjelekkel szedett – párbeszédek sem könnyítik meg.

A szereplők gondolatai sem a csacska hétköznapokat mesélik el, hanem mélyen szántó gondolatokat és komoly vívódásokat fogalmaz meg.

Ezekkel a használt elemekkel még jobban tudta érzékeltetni az írónő a történet súlyát, az egyes jellemfejlődéseket.

A történet olvasása és kibontakozása közben azonnal párhuzamot vonok a saját életemmel, a saját családommal, a hasonló vagy hasonlónak vélt problémákkal. Eltűnődök azon, hogy mi is a saját szemszögünkből mennyire másként látjuk ugyanazt a dolgot, hogy mennyire nem működik a családomban a kommunikáció és csak próbálom elképzelni, hogy mennyire más lenne – lett volna - az életünk. Van, amin nem lehet változtatni.