Szóval úgy tervezem, hogy 2025 erős év lesz. Elvégre ebből az évezredből is eltelt 25 év, az én életemből 45. Mire is várnék. Két út van előttem.

Haladhatok azon az úton tovább, amin eddig. Ez most lefele tart - egy ideje. Nem tudom mikor lesz, vagy lesz-e felfele, esetleg csak egyenes. Azt tudom, hogy a hátizsákom nehéz és félek, hogy ez megbetegít. A lelki teher előbb-utóbb fizikai formában ölt testet. Tudom, hogy ezt nem akarom.

A másik út is lehet egy választás, ez küzdelmes. Tarajos sziklákkal és hegyormokkal teli. Orkán erejű szél és vihar állja az utam, vagy talán sárkányok és egyéb lények.

Úgy döntöttem, hogy ezt választom. Nem a kalandvágy miatt, hanem azért, mert élni akarok.

„Mindenkinek van egy csomagja, amit magával hozott. Benne van a neveltetése, a gyerekkora, az emlékei, a szerelmei, a boldogsága és a szomorúsága. Az álmai, a reményei, a csalódásai, a sikerei, a kudarcai. Jó nagy csomagot cipelünk mindannyian.

Egyszer ki kellene nyitni azt a csomagot, és át kéne válogatni. Kidobni semmit sem szabad, csak ha már megforgattuk a kezünkben mindent, ami szép volt és azt is, ami nem, szembenéztünk mindennel, és elgondolkodtunk rajta, akkor az egyik lezárható zsebbe el kéne tenni mindent, ami feleslegessé vált. De kidobni nem szabad. Csak egy új csomagot kell belőle összerakni. Egy kevésbé káoszosat, és egy sokkal őszintébbet. Hogy amikor eljön az idő és újra átválogatjuk, minden rendben legyen a fejünkben, a bőröndünkben. Egy új életbe egy könnyebb csomagba kell megérkezni, ahol nem nézegetjük naponta a zsebbe elzárt fájdalmakat, hanem gyűjtögetjük az új élményeket a csomagunkba.

Kell a hely az újnak, a szépnek, a jónak.”

Tehát erről van szó, a káoszos nagyra nőtt csomagról. Szeretném szortírozni a tartalmát és archiválni azokat, amikkel nem kellene, hogy olyan mélyen foglalkozzak, amennyire jelenleg teszem.

Ez a 2025-ös év egy tiszta lap lesz sok munkával.

/Az idézet és a kép alkotója ismeretlen. Forrás: Internet/