A karácsonnyal kapcsolatban azon gondolkodtam, hogy - akarjuk vagy sem, de - mit is jelent ma már ez az ünnep, a gépiesen úton-útfélen mindenkinek elmormolt "Boldog karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!".

Láttam a youtube-on egy videót a svábok ünnepi szokásairól, ami minden momentumot megmagyarázott. Minden apróságnak értelmet adott, amit - akár svábok voltak, akár nem -  az őseink tettek, ami a teljes ünnepkörnek értelmet adott. Felelevenített olyan szokásokat és hagyományokat, amiket én is láttam vagy hallottam a nagyszüleimtől. Nem volt stressz ez a néhány nap. Ahogy eljutunk az év végéig, most kihajtjuk magunkból a szuszt is, hogy minden munkánk végére érjünk. Szabadságot tudjunk kivenni. ... Persze egy nagyon idilli családi képet akarunk látni magunk előtt és annyira törjük magunkat hogy elérjük, de észre se vesszük, hogy ettől idegesek, frusztráltak leszünk és ezeket a hullámokat gerjesztjük magunk körül is. Mert mivé is vált mostanra? Sokat együnk, és jókat. Drága ajándékokat vásároljunk (vagy pénzt adunk/kapunk mert nincs ötletünk = nem ismerjük egymást vagy nem is érdekel a másik), amivel egymást és a múlt karácsonyt is túlszárnyaljuk. Mert nem is tudunk vágyakozni, hiszen a reklámok amiket folyton az arcunkba tolnak mindent elénk tesznek. Mindent és azt is, amire nem vágytunk és tulajdonképpen semmi szükségünk. 

Egy kedves ismerősöm által megfogalmazott néhány mondat. Mert ő sokkal igazibban tudja szavakba önteni ami fontos.

Mit is kívánjak az idei Karácsonyi napokra? Én csendre vágyom, sétára vágyom a karácsonyfa illatának erdejében, mert tudom, hogy a boldogságot nem a fa alatt fogom meglelni, hanem azokban a pillanatokban, amikben benne tudok lenni, amikben könnyezek vagy kacagok, terítek, ajándékot csomagolok, vagy éppen gyertyát gyújtok, amely pillatatokban hirtelen megdöbben a szívem és a hétköznapiból átlépek az ünnepbe, az se baj, ha kihullik pár könnycsepp, mert a könnyek táplálják a lelket, hát műveljük Mi a csodát, ne csak akarjuk, vagy magyarázzuk, mindig legyen egy képzeletbeli kandallónk, melynek tüze meleg-vörös fénnyel világítja meg a családi fotóinkat, a halottaink emlékét, a kedvenc párnánkat, csészénket vagy éppen a pihenő magunkat…

Milyen nehéz is írni…

A Boldogságról a legnehezebb mindig írni, mert ez az egyetlen olyan poggyászunk, amit egész életünkben cipelni szeretnénk, miközben pontosan tudom, hogy minden jó és minden rossz azért történik az életemben, hogy végig tudjam csinálni, és én végig fogom. Habsburg Ottó mondta:” Egy boldog emberben nincs harag” … ezek alapján BOLDOG VAGYOK. Ezt kívánom hát Nektek is!

Szeretném az ő versét ebben a posztban megosztani magammal, és egyben megőrizni.

Az óra ketyeg, hallom én is

túl gyorsan élünk

Isten kék virágai elfelejtődtek

elfelejtődött lassú lépkedésünk

nem látjuk a lényeget

mégis mellételepedünk

gyorsan eszünk, és túl gyorsan keringünk

ez nem tánc, csupán a net

kivéreztetés

csupán a telefon, - a majd a visszahívlak valamikor

vagy „valami” után

micsoda ez, ha nem árulás?

hiába készül el sok asztalnál a húsleves

gyereknevetésre várakozó damaszt abroszok

nem nyílik a kertkapu, nincs ott a család

nem köti meg senki a karácsonyfa-csokrot

az emberek szállodákba száguldanak

külföldre utaznak

beveszik a homokos tengerpartokat

ott keresnek valamit

- jajj, az otthonunk illata lesz ez! -,

és hidegséggel mosolyog vissza rájuk a hamis tengerkavics…

… miközben az óra ketyeg

hallom én is

koordinátát tévesztett emberi navigátorok hangja ez …

szép lassan hervad el Isten kék virága …

nefelejcs …

Magyar Klára